Elizabeth Anna Stefany Melina Mongomery, Eve édesanyja magához hívatja huszonhárom éves lányát, hogy beszéljenek a bálról, amit Robert király érkezésére terveznek.
- Eve! - hívatja a királynő a lányát. Hangja szigorú, de szeretett teljes, mint a királynői lepel alatt lakozó anyai szív.
Belép az ifjú hercegnő, ruhája nem túl díszes tört fehér ruhát visel, mint a szolgálók, de még is látszik róla, a kimértségén, a léptein a királyi vér és a női báj. Haja méz szőke, tekintette kedves, nyitott személyre utal. Koránt sem megviselt és gondterhet. Alkata törékeny, mint egy tulipán virág. Lényét a teremben tartózkodók rögtön megérzik.
A trón teremben kellemes hűvös van, a padlót nem régibben fényezték, sötét kék szőnyeg borítja, ami végig húzódik a trónszékig, egyenest a királynő lába elé. A bútorok a kor stílusát tükrözik, sötét barnára vannak festve, néhol már megfogta őket az idő vasfoga, de még mindig királyi pompában tündökölnek a trónteremben. A falakat családi képek ékesítik. Néhol portrék, néhol tájképek is felbukkanak, meg van ezeknek is a varázsa, ami a termet átjárja.
A trón teremben kellemes hűvös van, a padlót nem régibben fényezték, sötét kék szőnyeg borítja, ami végig húzódik a trónszékig, egyenest a királynő lába elé. A bútorok a kor stílusát tükrözik, sötét barnára vannak festve, néhol már megfogta őket az idő vasfoga, de még mindig királyi pompában tündökölnek a trónteremben. A falakat családi képek ékesítik. Néhol portrék, néhol tájképek is felbukkanak, meg van ezeknek is a varázsa, ami a termet átjárja.
- Igen anyám, kéretett? - néz a lány anyjára. Kék szeme kíváncsisággal van tele és ártatlansággal, még nem is sejti mi vár rá és országára. Szüléje vissza mosolyog rá, megbabonázva a lánya arcának és szívének varázsában, megsimítja méhe termékét. Halkan ennyit mond neki: "Gyönyörű vagy!". Eve elmosolyodik, de még fürkészi a királynő szeretetteljes tekintetét.
- Igen. Szeretnék veled beszélni Sir Robert érkezéséről és a bálról, amit tiszteletére rendezzünk. - tér a lényegre a nő. Eve arca egy pillanatra megfeszül és lesüti szemét, majd alázatosan anyja felé szegezz egy kérdést.
- Ugye nem akarod vele pótolni apát? - a kérdés egyszerű, még is mindkét nő szíve fájdalmasan üt a kérdés után. Eve szíve, tele van aggódással és egy számára ismeretlen érzéssel, amit eddig még nem érzet senki irányába, kivéve Sir Robertet. Ez az érzés különös és szomorúsággal, méreggel van fűszerezve, valamint egy fajta félelemmel, amit nem képes meggyógyítani az anyai gondoskodás sem. Az anya érzéseit és szívének különös ritmusát emlékek és a szeretetet zavarja meg, a szeretett a halott férj és aggódó lánya iránt. Az ő szívében is helyet kap egy fajta félelem, mit Sir Robert vált ki belőle, egy fajta feszültség, de nem tudja megmagyarázni, hogy ezt mi okozhatja. Talán csak az özvegyi teher.
- Drágám, apádat senki sem képes pótolni, és nem is fogja. Nem engedem. Ne aggódj Eve! - kéri lányát, kinek arcán halovány mosoly jelenik meg és némán bólint egyet.
- Ígérd meg, nem hagyod, hogy közénk álljon! - ennyi, mit a fiatal lány kér a szülőjétől.
- Rendben. Ne aggódj! - utasítja ismét Elizabeth királynő. - Most viszont, meg kell beszélnünk, hogy milyen ruhába fogadod és mit mondasz majd neki.
- Anyám, ismerem az udvari etikett, a mondadóm szűk szavú lesz és kimért, ahogy tanítottál, öltözetem királyi és nem túl hivalkodó, ahogy óhajtod. - vezeti fel terveid anyja előtt Eve.
- Remélem díszesebb öltözetet választasz, mint mára. - jegyzi meg a fenség.
- Kérésedre.
- Ne tegezz, tartsd meg a tiszteletet, ahogy tanítottalak mások előtt. Kérlek!
- Értettem, Elizabeth királynő. - hajtja le fejét a lány és megváltozik anyja kérésére a viselkedése, de a királynő is méltóságteljesebb arcot visel és annak megfelelő modort választ.
- Nos, tudod már kivel táncolod a nyitó táncot, mivel én Sir Roberttel fogom. - hozza el a tánc kérdést a királynő.
- Nem anyám. Várom javaslatát. - mondta a hercegnő, még mindig lesütött tekintettel.
- Jól van, a tanácsosával fogod megnyitni a táncot, mivel Brandon herceg nem jön el a bálra. Ezt sértésnek veszem, de ne feled, ő az, kit apád szánt neked.
- Tudom. - feleli, majd szüléjére tekint. - Elmehetek? - kérdni.
- El. - int kezével a felség.
Eve elsétál a teremből, kifelé menet a kezével maga felé mutat, miközben egyik szolgáló lányra nézz és a fejével az ajtó felé biccent, ezzel jelezvén, hogy tartson vele. A szolgáló lány szót fogad és ki kíséri a hercegnőt.
- Nem tetszik ez a bál nekem. - szólal meg a hercegnő, mikor kellő távra elhaladtak.
- Megértem önt. - felel a szolgáló lány, kinek ruházata ugyan olyan, mint hercegnőjének, ki nem kedveli a pompát.
- Segíts nekem! - kéri csillogó szemekkel a cinkos jelöltet.
- Hercegnőm, megtenném, de édesanyja nem nézné jó szemmel... - lesüti a szemét, majd folytatja- nem szeretnék bajt. - Eve elmosolyodik, majd meleg tekintettel a lányra nézz, ki két- három évvel lehet fiatalabb nála.
- Természetesen. Kérlek, felejtsd el, nem szeretnélek bajba sodorni. - mosolyog, majd tekintetét az udvar irányába tereli. - Most kimegyek, menj a dolgodra nyugodtan. Szép napot! - mosolyodik el, majd az udvar felé halad, hol szabad idejét általában tölti. Brandon herceg, már megint, mindig ő... hogy mehetek egy olyan férfihoz, akit nem ismerek, amit nem szeretek, aki nem ismer csak annyit tud, hogy hercegnő vagyok, de fogalma sincs milyen. Gondolom nem is érdekli, eddig egyszer sem találkoztam vele, egyszer sem beszéltem vele, anyámnak ír most már levelet, előtte pedig a királynak, apámnak... Gondolom most, majd Sir Robert lesz a soros... Ismét egy idegen. Persze miért engem akarna megismerni, akit elvesz feleségül? Fontosabb a birodalom.... Ha egyáltalán lesz lehetősége feleségül venni...
Eve szerencsésnek mondhatja magát, mert már ki is talált egy megoldást a problémájára... El fog szökni, a bál napján, hiszen akkor senki sem fog vele foglalkozni, mindenki Sir Roberttal és a királynéval fog törődni és nem az ifjú, hóbortos hercegnővel, kinek még a hercege sem lesz ott a bálon.
Holnap után elérkezik a bál napja, és a szökéssé Eve tervei szerint.
